Vajon Elon Musk akkor is embert juttatott volona az űrbe, vagy Bill Gates akkor is a világ meghatározó informatikai vállalatává tette volna a Microsoftot, ha nem hajlandóak kockázatos döntéseket hozni? A sikeres vállalkozók és vezetők neve összeforrt a kockázatvállalás - és talán a szerencse - fogalmával is, de vajon törvényszerűségről beszélhetünk-e? A vállalkozói lét feltétele-e a kockázatvállalás?

 Faragó Klára és Radnóti István további, nagyon érdekes kérdéseket tett fel a témában:

"Mennyiségileg több-e a vállalkozókra jellemző kockázatvállalás, vagy minőségileg más? A helyzet vagy a személyiség szüli-e a vállalkozót, a kockázatos döntéseket? A vállalkozással együtt járó kényszer-e a kockázat, vagy azért lesz valaki vállalkozó, mert szereti a kockázatot? "

2010-es cikkükben a személyiségvonások és a vállalkozói kockázatvállalás között keresték a kapcsolatot.

A vállalkozók kockázatvállalási hajlandóságát vizsgáló kutatások szinte mindegyike evidenciaként kezelte, hogy a vállalkozók nem riadnak vissza a kockázatos döntésektől. Empirikus kutatások viszont kimutatták, hogy ez a feltételezés mégsem olyan egyértelmű. Faragó és Radnóti, hogy utánajárjanak a kérdésnek egy 95 fős vállalkozói, illetve egy 86 fős főiskolásokból álló csoportot vizsgált meg.

A vizsgálat azt mutatta, hogy a globális kockázatvállalást tekintve a két csoport között nincsen markáns különbség, azonban, ha a területspecifikus eredményeket nézzük, a vállalkozók kockáztattak pénzügyi területen, a fizikai kockázatok esetében (pl. sárkányrepülés) és morális kockázatokat is szívesebben vállaltak. A szociális kockáztatásban a főiskolások voltak bátrabbak.

A vállalkozóknál többek között az alábbi személyiségvonások hozhatók összefüggésbe a kockázatvállalás magasabb szintjével: 

• extravertáltság
• nyitottság
• leleményesség
• új megoldások keresése a helyzetek kezelésére
• változások elfogadása
• szeretik a kihívásokat

Összességében megállapították, hogy "a vállalkozók kockázatvállalása jobban függ attól, hogy az adott vállalkozó milyen személyiségvonásokkal rendelkezik, mint attól, hogy a kockázatvállalás megszokott, mindennapi tevékenység-e a számára".

forrás: Faragó Klára, Radnóti István: Személyiségvonások befolyása a vállalkozói kockázatvállalásra

(A teljes cikk hozáférés birtokában itt olvasható: www.akjournals.com)

Kép forrása Getty Images

Néha elég egy rossz hangulatú kollega, egy ideges vásárló a sorban, vagy csupán a munka utáni csúcsforgalom, és máris megpecsételődött a hangulatunk hosszabb-rövidebb időre. Gondoljunk csak bele, ha embertársaink és környezetünk ilyen hatással tud ránk lenni, akkor a XXI. század legnagyobb világméretű eseménye vajon mennyire befolyásol minket?

 A Covid hatását már számos tanulmány vizsgálta az elmúlt két évben, és még 2020-ban az Óbudai Egyetem gazdasági karán is készült egy felmérés, amely a pandémia kockázatvállalásra gyakorolt hatására volt kíváncsi.

A vizsgálat során 261 embert sikerült online megkérdezni a koronavírus járvánnyal és a kockázatválallással kapcsolatban. Az eredmény kiértékeléséhez 204 érvényes teszt állt a vizsgálatot végzők rendelkezésére.

Általánosságban elmondható, hogy a válaszadók 64%-a kockázatkerülőnek vallotta magát, míg 36%-uk inkább kockázatkereső. A kockázattal szembeni negatív hozzáállás legjobban a pénzügyi területen volt megfigyelhető a válaszadók körében (78%), míg érdekes módon az egészségügyi terület mutatta a legmagasabb értéket az  irracionális válaszok tekintetében: a válaszadók 20% -a egészségügyi kockázat tudatában is megtenne olyan dolgokat, amikről tudják, nem kellene megtenniük.

Összességében a vizsgálat arra az eredményre jutott, hogy a koronavírus hatására az emberek alapvetően kockázatkerülő attitűdöt vettek fel, noha több olyan eset is volt, ami azt mutatta: az ember társas igényeinek kielégítése érdekében hajlandó a kockázatvállalásra (pl. pandémiás helyzetben, korlátozások mellett ismerősökkel találkozik), ilyenkor tehát az egyéni igényeket a társadalmi szükségletek elé helyezték.

Forrás: Madarász Nikolett, Pásztor Barnabás, Dr. Lazányi Kornélia: Egyéni kockázatvállalási döntések a koronavírus
idején

(A teljes publikáció ITT olvasható)

A jelzőlámpa már sárgára váltott, mégis gázt adunk, és még éppen áthajtunk a kereszteződésen, mielőtt pirosat kapnánk. Megveszünk egy doboz cigarettát, amin borzasztóbbnál borzasztóbb képekkel próbálnak meg minket rábírni a leszokásra, mégis rágyújtunk. Már egy kisebb vagyont költöttünk a hónapban kaparós sorsjegyekre, a lottóötös viszont mégis arra késztet, vegyünk egy szelvényt, hátha éppen azzal lesz szerencsénk. A szórakozás hevében iszunk még egy italt, noha már éppen elég jól érezzük magunkat, és tudjuk, a hideg téli időben még biztonságban haza is kellene jutnunk.

Számos olyan eset, amikor olyan döntéseket hozhatunk, melyekkel saját magunk vagy éppen mások testi épségét, vagy akár jóllétét kockáztatjuk. De miért vállalunk kockázatot, ha tudjuk, akár még problémánk is lehet belőle?

Ty W. Boyer ennek a kérdésnek igyekezett utánajárni, amikor a témát négy különböző perspektívából járta körül 2006-os cikkében.

A hagyományos kognitív kutatások arra alapoztak, hogy a fiatalok kevésbé hatákonyan tudják kihasználni kognitív képességeiket (mint pl. ércelés, stratégiák alkotása, információ feldolgozásának sebessége, memória használata), éppen ezért hajlamosabbak a kockázatos viselkedésre. Mára már a kutatások fókusza eltolódott a döntések vizsgálara felé. Ha ebből a nézőpontból vizsgáljuk a kockázatvállalást, akkor azt mondhatjuk, hogy az emberek általában megvizsgálják, hogy egy adott helyzetben döntésük következtében milyen nyereséget, vagy éppen veszteséget remélhetnek. A kockázat tehát a döntéselemzés egyfajta terméke. 

Mások az érzelmek fontosságát hangsúlyozzák. A kutatók elsősorban arra fókuszáltak, hogy kockázati helyzetekben milyen befolyása van az érzelmeknek? Általánosan megállapítható, hogy az életkor előrehaladtával az érzelmi alapú döntési képességeink és az érzelmi szabályozási készségek folyamatosan fejlődnek, tehát kevésbé vállalunk kockázatos döntéseket. 

A legújabb pszichobiológiai kutatások a döntéshozatali hajlamok és a kockázatos magatartások neurológiai, biokémiai és hormonális alapjait vették figyelembe: a neurológiai és fizikai érés általában, valamint a növekedési és nemi hormonszintek növekedése különösen hozzájárulhat a kockázatvállalás kialakulásához.

Nem utolsó sorban a szociológiai és szociálpszichológiai kutatások eredményeit megemlítve azt láthatjuk, hogy a kockázatválallásra nagy hatással van a korai szülő-gyerek kapcsolat minősége, a nevelési stratégiák és a gyermektársakkal kialakíított viszonyok hatása.

forrás: Ty W. Boyer - The development of risk-taking: A multi-perspective review (Science Direct)