A jelzőlámpa már sárgára váltott, mégis gázt adunk, és még éppen áthajtunk a kereszteződésen, mielőtt pirosat kapnánk. Megveszünk egy doboz cigarettát, amin borzasztóbbnál borzasztóbb képekkel próbálnak meg minket rábírni a leszokásra, mégis rágyújtunk. Már egy kisebb vagyont költöttünk a hónapban kaparós sorsjegyekre, a lottóötös viszont mégis arra késztet, vegyünk egy szelvényt, hátha éppen azzal lesz szerencsénk. A szórakozás hevében iszunk még egy italt, noha már éppen elég jól érezzük magunkat, és tudjuk, a hideg téli időben még biztonságban haza is kellene jutnunk.

Számos olyan eset, amikor olyan döntéseket hozhatunk, melyekkel saját magunk vagy éppen mások testi épségét, vagy akár jóllétét kockáztatjuk. De miért vállalunk kockázatot, ha tudjuk, akár még problémánk is lehet belőle?

Ty W. Boyer ennek a kérdésnek igyekezett utánajárni, amikor a témát négy különböző perspektívából járta körül 2006-os cikkében.

A hagyományos kognitív kutatások arra alapoztak, hogy a fiatalok kevésbé hatákonyan tudják kihasználni kognitív képességeiket (mint pl. ércelés, stratégiák alkotása, információ feldolgozásának sebessége, memória használata), éppen ezért hajlamosabbak a kockázatos viselkedésre. Mára már a kutatások fókusza eltolódott a döntések vizsgálara felé. Ha ebből a nézőpontból vizsgáljuk a kockázatvállalást, akkor azt mondhatjuk, hogy az emberek általában megvizsgálják, hogy egy adott helyzetben döntésük következtében milyen nyereséget, vagy éppen veszteséget remélhetnek. A kockázat tehát a döntéselemzés egyfajta terméke. 

Mások az érzelmek fontosságát hangsúlyozzák. A kutatók elsősorban arra fókuszáltak, hogy kockázati helyzetekben milyen befolyása van az érzelmeknek? Általánosan megállapítható, hogy az életkor előrehaladtával az érzelmi alapú döntési képességeink és az érzelmi szabályozási készségek folyamatosan fejlődnek, tehát kevésbé vállalunk kockázatos döntéseket. 

A legújabb pszichobiológiai kutatások a döntéshozatali hajlamok és a kockázatos magatartások neurológiai, biokémiai és hormonális alapjait vették figyelembe: a neurológiai és fizikai érés általában, valamint a növekedési és nemi hormonszintek növekedése különösen hozzájárulhat a kockázatvállalás kialakulásához.

Nem utolsó sorban a szociológiai és szociálpszichológiai kutatások eredményeit megemlítve azt láthatjuk, hogy a kockázatválallásra nagy hatással van a korai szülő-gyerek kapcsolat minősége, a nevelési stratégiák és a gyermektársakkal kialakíított viszonyok hatása.

forrás: Ty W. Boyer - The development of risk-taking: A multi-perspective review (Science Direct)